“Nem érdekel a másik nyomora!”
?Ő tehet róla, hogy ilyen helyzetbe került!? ?Semmit sem tudok tenni, hogy az országban megváltozzanak a dolgok, és ezért nem is foglalkozom velük.? Kemény mondatok ? mondhatnánk – pedig ezek a könnyebb út, a közöny mondatai. Már annyira megszoktuk az elnyomást, azt, hogy nem szólhatunk bele sorsunk alakításába, hogy sokszor már szót sem fecsérlünk egy-egy probléma megoldására. Ha mégis, akkor is a könnyebb utat választjuk; csak a szavak szintjéig jutunk el, de a tettekig már nem. Egy-egy táborhoz csapódva könnyebb elfogadni a központi agytrösztök kinyilatkozásait, mint folyamatos véleményalkotással alakítani sorsunkat. Így történhetett meg, hogy országunkban a működésképtelenség határán van az egészségügy, (Európában a legtöbb; 40 ezer elhunyt a vírushelyzetben, Ausztriában 14 ezer, ugyanakkora lakosságszámra.) az oktatás. (Nemzetközi felmérések szerint, itt is hátul kullogunk; szövegértés, megoldóképesség stb.) Kátyúktól hemzsegnek az útjaink, amelyek felújítását minden választás előtt megígérik a vezetőink. Ezeknek az alapellátó rendszereknek a jó működtetése, nem abból áll csak, hogy néha felújítunk egy-egy épületrészt, vagy útszakaszt. Ezeket nem volna szabad eladni nekünk érdemként, vagy eredményként, hiszen ezeknek a rendszereknek a fenntartása és a legjobb színvonalon való működtetése az illetékesek kötelessége és munkája. Ezeken a területeken sajnos nem előre haladunk, hanem hátra! A hatalom által tulajdonolt és felügyelt a legnagyobb elérést biztosító televíziókból, rádiókból, újságokból (M1, Duna, M2, M5, TV2 csoport televíziós csatornák, Kossuth, Petőfi, Sláger rádiók, megyei és bulvár lapok stb. országosan 500 médium) azonban csak kozmetikázott (szép, a negatívumokat elhallgató) adatok jutnak el a hozzánk. Így vannak elaltatva sokan egy ?jól működő? Magyarország képével, melynek rögvalósága csak egy két évvel későbbre adott műtéti időpontban, gyermekünk rossz tanulmányi eredményeiben, a külföldre kivándorolt rokonok számában, a balesetveszélyes útjainkon, az államcsődött, kínai-, és orosz hitelekből elkerülő-, és a növekvő élemiszer áraival vág pofán bennünket. Mindeközben az elégedetlenségüknek hangot adókat nemzetellenesnek, hazugnak, és ellenségnek titulálják. Párbeszéd nélkül nincs fejlődés! Így nekünk csak a csirke farhát marad! P.Z.
