Vajon mit motiválhatta arra az érsekséget, hogy a város tulajdonában álló köztéri szobrokat „felújítási szándékkal” elszállítsa és majd azokat fényes feketére mázolva adja vissza a kalocsaiaknak? Bizonyára a tisztán tarthatóság volt a fő szempont és nem az esztétika.
Vajon kértek-e előzetes véleményezést a várostól, hogy ez a „szoborfelújítás” ilyen formában megtörténhessen?
Ezidáig, a nagyjainkat bemutató alkotásokat zöldes, barnás (patinás), vagy matt sötétszürke árnyalatban csodálhattuk meg, most viszont fényes fekete színben kaptuk vissza.
Mélyfekete színnel a legtöbb esetben a negatív életutat bejáró személyiségeket szokták ábrázolni, ami ugye államalapító királyunkról és a mohácsi csata hőséről nem mondható el.
Mindazonáltal – a fényes (zománcos) fekete színnek köszönhetően – csak kevéssé lelhetőek már fel a szobrok részletei, az alakok arcvonásai, az alkotóik által megmutatni szándékozott arckifejezéseik, azaz élettelenné váltak.
Most úgy tűnik, hogy a több mint egy évtizede húzódó téralakítási-, útlezárási problémák mellett, elérkezett az esztétikai furcsaságok ideje is; Asztrik szobor I. (dombormű) és az új Asztrik szobor II. 50 méteren belül, a Hősök szobrának talajszinttől való kiemelési hiánya és rossz irányú – az előzetes, város által is engedélyezett terveiktől eltérő elhelyezése – csakúgy, mint az új Asztrik szobor elhelyezési módja. (gödör előtt, térnek háttal)
És akkor a gödrökről, a lebegő templomról, a gaz által eluralt, üresen álló és befejezetlen volt Korona étteremről még nem is beszéltünk.
De talán jobb is, mert drága a vérnyomáscsökkentő (is). P.Z.
