Tavasszal különösen is érezhetővé és láthatóvá válik Isten minden csodája és -az idők kezdetéig visszanyúló- gondviselő kegyelme. Elég, ha csak végigtekintünk a megművelt földeken, ahol sarjad a vetés, növekszik a búza, vagy a települések utcáin, ahol virágba borulnak a gyümölcsfák és sorra nyílnak az előkertekben a különböző tavaszi virágok. Minden újjászületik; a szürkeséget felváltja a színek és illatok kavalkádja, éltető meleg jár át mindent.
Ami az élethez kell minden adott; napfény, víz, növények, állatok, tüzelőnek való, ércek, hogy elkészíthessük a mindennapi élethez szükséges munkaeszközeinket, vagy épp a házépítéshez elengedhetetlen anyagok a természetben.
A világ alapműködésében érezhető a gondoskodó jóakarat, a csak Istentől származtatható gondviselés és az, hogy minden egymásra épül, a mi érdekünkben, azért, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben sem.
„Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? – mondta Jézus. Minden megadatott, ami
az élethez kell! Csak egy dolgot kért Tőlünk;
az egymás iránti szeretetet.
„Szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!”
Egyszerű rövid mondat, egyszerű rövid kérés, melyet végtelen nehéz megélni.
A legtöbbször elbukunk a kérés megvalósításában, de mindig van lehetőség az újrakezdésre. Mindig megújulhat a lelkünk, úgy ahogy azt a természet is teszi. Jézus, a szeretet végtelenségére egy olyan bizonyítékot is adott, mely sokunknak szinte felfoghatatlan; bűntelenként, a bűneink feloldozásáért, a kereszthalált is vállalva mutatta meg, hogy még a halál is legyőzhető, hogy más is van a látható világon túl, csak hinned kell benne. A földi élethez megkaptuk az isteni gondoskodást, az örök élethez pedig az isteni tanácsot, de a szabad akaratot is. A döntés, hogy szentté akarsz-e válni, vagy sem, a Tiéd! Péjó Zoltán