Ezen a világon nyomorúságunk van – ezt érezzük mindannyian. Elkerülhetetlen dolog a szenvedés. Legyen az ember hívő, vagy hitetlen, egy biztos: vannak megpróbáltatásai, amikben szenved.

Ebben az igében az Úr Jézus nem magyarázza a szenvedést, nem az okát vagy a célját kutatja, hanem hathatós segítséget nyújt a szenvedő embernek. Hogyan lehet kibírni, sőt győztesen hordozni szenvedésinket?

Az első segítsége Jézusnak, hogy előre elmondja nekünk, hogy szenvedésben lesz részünk. „A világon nyomorúságotok van.” Ne csodálkozzatok rajta, ne lepődjetek meg. Még akkor is így van ez, ha Jézus tanítványa valaki. Sőt! Arról az emberről mondható el igazán, hogy e világon nyomorúságban van. Mert a hívő embert nem csak azok a szenvedések érik, amik a többieket, vagyis a betegség, a félelmek, a fájdalmak, hanem nekik sokszor Krisztusért is szenvedniük kell. Ez a világ nem tudta elfogadni és elhordozni a mi Urunk tisztaságát és szentségét, ezért üldözte Őt. Üldözi azokat is, akik Jézust követik. Jézus erre figyelmeztet bennünket. Tehát mi ezekre fel tudunk készülni! Ahogyan vitaminokkal erősítjük a szervezetünket, így felkészülve egy-egy betegséggel terhelt időszakra, ugyanúgy lelkünket is felkészíthetjük a szenvedésre! Imádsággal, igeolvasással erősíthetjük magunkat. Tegyük meg ezt!

A másik segítség, amit Jézus az övéinek kínál az, hogy Ő minden szenvedést okozó erő felett végérvényes és teljes győzelmet aratott. „Bízzatok: én legyőztem a világot.” Ebben a mondatban a világ azoknak az erőknek az összességét jelenti, amelyek Isten és Jézus ellen törnek. Nyomorúságunk okozói, a sátán és a bűn elveszítették a harcot Jézus ellen. Minden ellenségnek, ami az ember ellen tör, és szenvedést okoz, csak látszathatalma van. Jézus ugyanis legyőzte őket! A golgotai kereszten. Ezért az, aki őhozzá tartozik, egy győztes sereg tagja, és így hordozhatja saját nyomorúságát is.

Mi már a kereszt eseménye után élünk, de nekünk is szükségünk van arra, hogy hittel belekapaszkodjunk Jézusba, és abba a győzelembe, amit Ő nekünk megszerzett.                               Farkas István

Hozzászólások

hozzászólás