/Ézsaiás könyve 40. rész, 29-31. vers/

Nem is lehetne aktuálisabb az ige most, ebben a helyzetben, mert a megfáradásról beszél nekünk. A tél végén talán mi is átérezzük ezt.

De ebben az igében Isten nem csupán diagnózist állít fel, hanem ebből kiindulva biztatja is a népet. Istennél van megoldás, minden bajra és elfáradásra. Fontos a biztatás, mert az elfáradásból csüggedés lesz, abból pedig depresszió.

Elfáradunk. Ennyi a diagnózis.  Az ember olyan, mint az elem. Amikor friss és új, akkor tele van energiával. Az óvodás gyermekek egyszerűen nem tudnak elfáradni. Nagyon sok energiával rendelkeznek. Az évek múlásával azonban lemerül az ember is, egyre fáradékonyabb lesz, ereje elszáll.

Mi fáraszt el bennünket? A munka, a rossz időbeosztás, az, hogy nem figyelünk oda magunkra, az egészségünkre. Azt mondják tudósok, hogy január harmadik hete a legsötétebb időszak a télen. Ekkorra ugyanis kiürül a szervezetünkből a felhalmozott vitamin, a nap nem süt, nagyon sok ilyenkor a beteg, depressziós, elcsüggedt ember.

De nemcsak a sok munka, hanem maga az élet is elfáraszt. Talán a sok csalódás, amin átment, talán túl sokat várt az élettől valaki és nem kapta meg – lassan elkopik az ember, mint az óraszerkezet, és végül lejár. Belefáradni egyszerűen az életbe, mert az élet maga nemcsak nagy ajándék és feladat, hanem sokszor teher is.

 Másodszor a diagnózis után a megoldást adja elénk az ige. A testi, szellemi erő mellett van még egy másfajta erő is, ami hathat az ember életében. Ez pedig a mennyei erő. Úgy is mondhatnám, hogy lelki erő, de olyan értelemben véve, hogy Isten Lelkéből való erő. A felolvasott Igében erről van szó.

 Tehát a hívő ember számíthat egy emberfeletti erőre, olyan erőre, amit Isten ad. Mennyei erőre! Isten Lelkének az erejére. Isten az Ő erejét leghatalmasabban Jézus Krisztusban adta. Benne most is az enyém lehet!                                         

                                   Farkas István

Hozzászólások

hozzászólás